Magyar szerkezettár
🪄↴ 



    az
    
      
      
    
    
      (mássalhangzóval kezdődő szó előtt)
    
    (
      a
    )
    
I.
      
        fn-i mut
        névm
      
    

    
II.
      
        határozott
        névelő
      
    

    
[
      fgr
    ]

  


____________________



    egész
    
      
      
    
    
I.
      
        mn
      
      
1.
        ami eredeti alakjában és nagyságában (meg)van.
      

      
2.
        
          
 ▸
egész szám
        
        
 | 
          zene
          négy negyed értékű <hang, szünet>, ill. ennek jelölésére való.
          egész hangjegy (jele: -egeszhang-).

        
        
 | 
          zene
          egymás melletti hangok között két félhangnak megfelelő <távolság>.
        
      

      
3.
        aminek alkotórészei, tagjai mind együtt vannak v. együtt értendők.
        az egész család.
      

      
4.
        teljes terjedelmében, ill. tartamában vett.
        az egész test; egész nap.
        
 | 
          túlzó
          többségében, nagyobb része szerint gondolt.
          az egész világ.
        
        
 | 
          
            <htl mértéket, mennyiséget jelentő szavak nyomósítására.>
          
          egész halom pénz.
        
      

      
5.
        teljes mértékű, fokú.
        egész erejével.
      

    

    
II.
      
        hsz
        (mn és állítm-i szerepű fn előtt)
      
      egészen.
      egész kicsi; egész gyerek még.
      
 | 
        
          (hsz, hat-ragos névszó és ige előtt)
        
        teljesen, egészen.
        egész a tetőig fölment.
      
    

    
III.
      
        fn
      
      
1.
        összetartozó dolgok teljes egységükben tekintve.
        a részeket az egészből érti meg.
        
 | 
          meg nem bontott, hiánytalan egység.
          a maga egészében.
        
        
 | 
          mat
          egységnek vett mennyiség <a tört részeivel ellentétben>.
        
      

      
2.
        a szóban forgó dolog a maga teljességében.
        ennyi az egész?
      

    

    
[?alán
]

  


____________________



    falu
    
      
      
    
    
      fn
    
    
1.
      a városnál kisebb (, mezőgazdasági jellegű) település.
      a falu határa.
    

    
2.
      vidék; az országnak a városokon kívüli része.
      falun szeret élni.
      
 | 
        a falusi élet(forma).
        a falu sem olcsóbb.
      
      
 | 
        
          
 ▸
olimpiai falu
        
      
    

    
3.
      a falu lakossága.
      ott volt a fél falu.
    

    
[
      ?fgr
    ]

  


____________________



    mögéje
    
      
      
    
    
      szjeles
      hsz
    
    

      a jelzett személy, dolog mögé.
      mögéje ült.
    

  


..........
mögéje
→ ő ⊕ mögé ⊕ je[3Sg]




    ő1

    
      
      
    
    
      fn
    
    
1.
      az ö hang hosszú párja.
    

    
2.
      ennek írásjegye (ő, ő).
    

  

    ő2

    
      
      
    
    
I.
      3. sz-ű sznévm (rendsz. érzelmileg színezett m-ban v. szembeállítás, kiemelés esetén).
      
1.
        az ismert, említett személy, es. állat, dolog.
        te velem jössz, ő itt marad.
        
 | 
          az a személy, akire a beszélő gondol, de megnevezni nem akarja.
          hátha ő is ott lesz!
        
      

      
2.
        
          
 ▸
őket
        
        két cicája van, nagyon szereti őket.
      

      
3.
        
          (birt jelzőként, egysz. 3. sz-ű birt szjeles birtokszó előtt)
        
        a hozzá tartozó, a birtokában levő.
        az ő fia is itt van.
      

      
4.
        
          (birt jelzőként, tbsz 3. sz-ű birt szjeles birtokszó előtt, ők h.)
        
        a hozzájuk tartozó, birtokukban levő.
        az ő házuk.
      

    

    
II.
      
        fn
        (csak egysz-ban, gyak. nagybetűvel)
      
      az, akibe a beszélő v. az illető személy szerelmes.
      a nagy ő.
    

    
[
      fgr
    ]

  





je[3Sg]
____________________
sorakozott
→ sorakozik ⊕ ott[Pst.NDef.3Sg]




ott[Pst.NDef.3Sg]
____________________



    zászló
    
      
      
    
    
      fn
    
    
1.
      meghatározott színű, es. ábrával díszített, nyélhez erősített szabályos alakú kelmedarab mint vmely közösség jelképe v. jelzésre haszn. tárgy.
      
 | 
        ennek fémből, papírból stb. készült kicsinyített mása.
        zászlókat tűz a térképre.
      
      
 | 
        a zászló színei (
és ábrája) mint állami felségjelvény.
      
      
 | 
        lobogó.
      
    

    
2.
      vál
      
        <vmely mozgalom, eszme jelképeként.>
      
      a szabadság zászlaja alá áll; fölesküszik a zászlóra.
    

    
3.
      áll
      
 | 
        madártoll gerincéből kétoldalt kiágazó, összetapadó szálak összessége.
      
      
 | 
        hosszú szőrű állaton a láb és a farok merőleges állású szőrzete.
      
    

    
4.
      növ
      
 | 
        rég
        pillangós virág vitorlája.
      
      
 | 
        a kukorica címere.
      
    

    
5.
      kiv
      taxaméteren a be- és kikapcsoló kar.
      lecsapja a zászlót.
    

    
6.
      sp
      sakkórának a gondolkodási idő leteltét jelző alkatrésze.
      
        
 ▸
leesett a zászló
      
    

    
[
      szláv
    ]

  


____________________



    köré
    
      
      
    
    
I.
      
        nu
      
      
1.
        
(mintegy kört alkotva) mindenfelől v. több oldalról valakinek, valaminek a közelébe.
        fákat ültet a ház köré.
      

      
2.
        valakihez, valamihez mint középponthoz.
        az elnök köré tömörültek.
      

    

    
II.
      
        hsz
        (3. sz-re vonatk.)
      
      köréje.
    

    
[
fgr tőből]

  


..........
köré
→ ő ⊕ köré ⊕ [3Sg]




    ő1

    
      
      
    
    
      fn
    
    
1.
      az ö hang hosszú párja.
    

    
2.
      ennek írásjegye (ő, ő).
    

  

    ő2

    
      
      
    
    
I.
      3. sz-ű sznévm (rendsz. érzelmileg színezett m-ban v. szembeállítás, kiemelés esetén).
      
1.
        az ismert, említett személy, es. állat, dolog.
        te velem jössz, ő itt marad.
        
 | 
          az a személy, akire a beszélő gondol, de megnevezni nem akarja.
          hátha ő is ott lesz!
        
      

      
2.
        
          
 ▸
őket
        
        két cicája van, nagyon szereti őket.
      

      
3.
        
          (birt jelzőként, egysz. 3. sz-ű birt szjeles birtokszó előtt)
        
        a hozzá tartozó, a birtokában levő.
        az ő fia is itt van.
      

      
4.
        
          (birt jelzőként, tbsz 3. sz-ű birt szjeles birtokszó előtt, ők h.)
        
        a hozzájuk tartozó, birtokukban levő.
        az ő házuk.
      

    

    
II.
      
        fn
        (csak egysz-ban, gyak. nagybetűvel)
      
      az, akibe a beszélő v. az illető személy szerelmes.
      a nagy ő.
    

    
[
      fgr
    ]

  





[3Sg]


  


  


PÉLDÁK #1



    

  1. asztal (szótár)
    2. 

  2. asztalos (szótár)
    3. 

  3. asztalokra (toldalékolt, 3 konstrukció)
    4. 

  4. faasztal (összetett, 2 konstrukció)
    5. 

  5. asztalfiókba (3 elem, összevonás, 2 konstrukció)
    6. 

  6. fehér asztal (szótár, többszavas, folytonos)
    7. 

  7. sárga asztal (azonos forma, 2 konstrukció)
    8. 

  8. fehér asztal mellett (3 elem, összevonás, 2 konstrukció)
    9. 



PÉLDÁK #2



    

  1. avokádó (van/van, azonos, nagy)
    2. 

  2. fűbe harap (nincs/van, konstrukció)
    3. 

  3. fűbe (nincs/van, 2 konstrukció, -ba/-be)
    4. 

  4. fű (van/van, konstrukciók kiemelve önálló szócikké)
    5. 

  5. aki fűbe harap (nincs/van, szöveg részeként)
    6. 

  6. nem harapott fűbe (nincs/van, ragozva, más szórenddel)
    7. 

  7. füvet harap (nincs/van, 3 konstrukció)
    8. 



PÉLDÁK #3





    

  1. a tanár részt vesz az akcióban (igés konstrukció)
    2. 

  2. a tanár kenyeret vesz az üzletben (azonos forma)
    3. 




    

  1. alapító tag – okos gyerek
    2. 




    

  1. az alapító tag részt vesz az akcióban (két többszavas konstrukció)
    2. 

  2. az okos gyerek részt vesz az akcióban (egy többszavas konstrukció)
    3. 




    

  1. a tanár részt vett az akcióban (múlt idő) 
    2. 

  2. a tanár vesz részt az akcióban (szórend) 
    3. 

  3. a tanár vesz az akcióban részt (szórend) 
    4. 

  4. a tanár részt vesz a munkában (más elem)
    5. 

  5. a tanár kollégáival részt vesz az akcióban (plusz bővítmény)
    6. 



PÉLDÁK #4




  


  


Kapcsolat •
szerkezettar@nytud.hu •
HUN-REN Nyelvtudományi Kutatóközpont, Lexikológiai Intézet •
© 2024